A Fej, a Szív és a Kéz iskolája


A Waldorf-pedagógia azt vallja, hogy a gyermek első hét éve során a testi, a második hét éve során a lelki, míg a harmadik hét éve során a szellemi fejlődés dominál. Igyekszik művészetté formálni az oktatást, amely a gyermeket teljességében oktatja: a kezét, szívét, és a fejét. Ez az iskoláskorra levetítve annyit jelent, hogy a serdülőkorig a gyermeket elsősorban az érzéseken (tapasztalat szerzésen) keresztül lehet megközelíteni. Ezért is fektet oly nagy hangsúlyt a pedagógia a művészeti foglalkozásokra, valamint arra is, hogy az úgynevezett intellektuális tárgyak oktatását is állandóan átszője a művészi jelleg. A serdülőkortól aztán a gyermek már egyre inkább alkalmassá válik az absztrakt gondolkodásra, s ekkor érik meg igazán a szigorúbban vett intellektuális nevelésre.

A tantárgyi struktúra a gyermek akaratát, érzésvilágát és gondolkodását egyaránt fejleszti. Ezért az intellektuális, művészeti és kézimunka-kézműves jellegű foglalkozások arányban állnak egymással. A tananyag teljesen életkorra szabott, így az ismeretátadáson túl szervesen szolgálja a gyermek lelki fejlődését. Az ismeretszerzés elsődleges forrása az első osztálytól kezdve a belső átélésen alapuló, valódi tapasztalatszerzés. A Waldorf-iskolák összességében a cselekvésre való képességek fejlesztésére összpontosítanak, nem pedig az intellektuális tudás gyerekfejekbe való "betöltésére".

A Waldorf-pedagógia a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik, alapvető és elsődleges célja, hogy hozzásegítse a gyermeket életútjának megtalálásához és életcéljainak sikeres megvalósításához.


Emberneveléssel foglalkozik, mivel az ismeretanyag átadásán túlmenően olyan lelki és szellemi erők (pl. pontos megfigyelőképesség, tiszta, logikus, de emellett szabad és önálló gondolkodás, morális ítéletalkotó-képesség, tolerancia) kialakításán fáradozik, amelyek segítségével a gyermekből felnövekedett ifjú megtalálja a helyét a világban, s ezáltal harmóniában tud élni saját magával, valamint szűkebb és tágabb környezetével is.
A Waldorf nem ateista és nem materialista, a Waldorf spiritualista rendszer. Az emberi individuum a transzcendensből jön, feladata van a Földön, ezt kell belőle kibontakoztatni. A Waldorf-tanárnak ez a feladata: hozzásegíti az egyéniséget ahhoz, hogy kibontakozzon, és ezáltal elláthassa feladatát, beteljesítse sorsát. Ez a sors akár az is lehet, hogy ateista-materialista életet éljen!

Nincsenek megjegyzések: