A Waldorf-pedagógiáról dióhéjban


A Waldorf- pedagógia reformpedagógiai mozgalom, elindítója és alapelveinek kidolgozója Rudolf Steiner (1861 - 1925), akinek fejlődéstana közeli rokonságot mutat Piaget, illetve Karácsony Sándor lélektani rendszerével.

Az első Waldorf- iskolát 1919 szeptemberében nyitották meg a németországi Stuttgartban a Waldorf Astoria cigarettagyár munkásainak gyermekei számára. 12 évfolyamos, egységes iskola; 13. évében felkészít az állami érettségire. (Az iskolákhoz általában két-, háromcsoportos óvoda is tartozik.) A Waldorf- iskolák - nem véletlen, hogy nevük Németországban: Szabad Waldorf Iskola - nem állami, nem önkormányzati, hanem autonóm intézményekként működnek, szabad (egyesületi, alapítványi) fenntartásban. Mint a szabad polgári társulások által fenntartott iskolák általában, a Waldorf-iskolák is csak a szülőkkel való szoros együttműködésben tudnak fennmaradni és fejlődni. Fontos alapelv: a szellemi élet, melynek az iskola is színtere, nem állhat sem állami (politikai), sem gazdasági irányítás, befolyás alatt, mert ez megrontja, valódi céljaitól - a gyermeki individualitás szakszerű kibontakoztatásától - eltereli működését, és ezzel az egyénnek és a társadalomnak egyaránt károkat okoz. A Waldorf-pedagógia abból a felfogásból indul ki, hogy az ifjú embert nem az állam, a társadalom vagy egy meghatározott szakma szükségletei, hanem a saját individuális képességei és fejlődési lehetőségei, életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségletei szerint kell nevelni. A szabadon kibontakoztatott individuum hozza az emberi társadalom számára a legnagyobb valóságos hasznot.

A Waldorf -óvoda elsősorban a játék, a mese és a tevékeny utánzás helye, "szociális anyaöl", mely átlátható világot teremt a gyerek köré vegyes életkorú csoportokban, biztos szokásritmusokkal, tevékenységsorokkal. Az iskolai tevékenység pedig tág teret ad a gyakorlásnak (képességfejlesztésnek) a művészetekben és a praktikus kézművesi munkákban is. (Pestalozzi nyomán szokták a Waldorf-iskolát a kéz, a szív és a fej - praktikus ismeretek, művészetek, tudomány - egységes iskolájának is nevezni.)

Az iskola alapozó éveiben a fantáziára gyakorolt fejlesztő hatásukkal fontos szerepet játszanak a mesék és mítoszok, az anyanyelvi oktatásban költői szövegekkel és dramatikus gyakorlatokkal dolgoznak, a számolás-számtan oktatásához ritmikus mozgásgyakorlatok kapcsolódnak; a művészi ritmikus elem (antropológiai, fejlődéslélektani felismerésekből kiindulva) ez években kiemelkedően fontos szerepet játszik. Az írástanulás a nagy térben végzett mozgásokból, formarajzból és festésből indul ki, és mint saját cselekvés megelőzi az elvont olvasástanulást. Mindez a diszlexia és diszgráfia hatásos prevenciójának bizonyul.

A felső tagozaton a gyerekek konkrét formában ismerkednek meg a jelenségek világával, tapasztalati, érzéki élmény szinten, például a különböző fizikai és kémiai kísérletekben. Az elvont törvényszerűségek feltárása a kilencedik osztálytól kezdődik meg. Ettől kezdve alapelvként érvényesül, hogy a különböző szellemi magatartásformák (mentalitások) és tudományos módszerek összehasonlításával megmutassák a diákoknak a világ lehetséges megközelítésének sokféleségét. Jelentős a vita-kultúra kidolgozása. Ugyanebben az időszakban a színészi, rendezői, illetve zenekari tevékenységben is - vagy a művészet más formáiban -, továbbá a fém- és kőmegmunkálásban és a mezőgazdasági, ipari és szociális tevékenységformákban járatosságot, gyakorlatot szereznek.

A mindennapi oktatás a közismereti tárgyakat illetően epochális. Ez azt jelenti, hogy a reggel első két órájában, az úgynevezett főoktatás idején néhány héten át ugyanazt tanulják. Míg a további órákban a mindennapos gyakorlást igénylő szaktantárgyak (nyelvek, művészetek, praktikus tevékenységek) folytatódnak.

A Waldorf-iskolákban nincs osztályzás, nincs buktatás, az értékelés szöveges. A feleltetés helyébe az együttes tevékenységben való részvétel lép. A klasszikus frontális tanulási forma éppúgy megtalálható, mint a kiscsoportos, a tantárgytól függően. Az osztálytanár az elsőtől a nyolcadik osztályig kíséri a gyerekeket, úgy, hogy a lehető legtöbb órát tölti velük naponta.

A Waldorf-óvodákban és -iskolákban tevékenyen ápolják annak a kultúrának az évet szakaszoló rituális, kultikus ünnepeit, melynek közegében az óvoda, iskola gyökeret eresztett. Ezzel is összekapcsolják a Waldorf-pedagógia antropológiája szerint transzcendens eredetű gyermeki individualitást az őt körülvevő világ kozmikus eredetű ritmusaival. A Waldorf-pedagógia feladatának tartja, hogy az emberben élő szellemit a világban élő szellemihez elvezesse, a felnövekvő embert hatékonnyá tegye evilági környezetében, miközben ápolja transzcendens eredetéhez fűződő kapcsolatát.

Magyarországon az első Waldorf-iskola 1926-ban indult, 1933-ig működött (még részben német nyelven). Az első magyar tannyelvű Waldorf iskola 1989-ben indult Solymáron (ma Pesthidegkúti Waldorf Iskola) a Török Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány fenntartásában. (Ma a Waldorf-iskolák száma hazánkban 25 - kiegészítés tőlem, P.M.R.)

S végül egy Steiner-idézet: "Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. ... A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk."
Vekerdy Tamás (Süss fel nap I. Soros Alapítvány, Budapest, 1999)

Nincsenek megjegyzések: