Karácsony Sándor rendszere


Karácsony Sándor (1891-1952) pedagógiai és filozófiai író, egyetemi tanár. A magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja, sokak szerint az egyetlen magyar egzisztencialista.

Ritka eset, hogy egy magyar pedagógus a maga korában országos, sőt nemzetközi hírű legyen. Karácsony Sándor a 20. század harmincas, negyvenes éveiben az ország legismertebb és legnépszerűbb személyiségei közé tartozott. Nemcsak az ifjúság ismerte és szerette a nagyhírű professzort, hanem a felnőttek többsége is elismerte. Szekfű Gyulától Németh Lászlóig, Bartók Bélától Kodály Zoltánig szellemi életünk legkülönbözőbb személyiségei dicsérték a gyermekek vezetőjét, a kamaszok ideálját, az ifjak professzorát, mindnyájuk kedves Sándor bácsiját. Ugyanilyen sort lehet összeállítani lekicsinylő, ócsárló, sőt szélsőségesen elítélő nyilatkozatokból is, csak a szerzők neve nem olyan tündöklő. Az ilyen állásfoglalások cseppet sem csökkentették Karácsony Sándor hírnevét, sőt hívei számát olykor szaporították is.

Karácsony a két világháború között dolgozta ki fejlődéslélektani rendszerét. Ez számos pontjában egyezik más gyakorló pedagógusok vagy kutató pszichológusok olyan megállapításaival, amelyek csak később születtek meg, tudományos munka eredményeképpen. Karácsony Sándor az embert hármas tagoltságú lényként látja - ugyanúgy, mint az evangéliumok szóhasználata, vagy Rudolf Steiner.

E felfogás szerint az embernek van teste, amely a természeti világból való, ásványokból épül fel. Van szelleme, amely a transzcendenciából származik, és a maga individuális módján megismerhetetlen. És ott a lélek, amely az életkorral is együtt változó jelenségeiben, sajátosságaiban többé-kevésbé megismerhető, megragadható.

Nincsenek megjegyzések: