A kamasz


A kamasz életérzését Karácsony e két szóval jellemzi: totem és tabu. Azaz titok és külön világ.

A kamasz elkülönül, sokszor önmaga és környezete számára is fájdalmas módon küzd önállóságáért, szakítja ki magát - szerencsés esetben csupán átmenetileg - a család védő érzelmi burkából, és a benne születő önálló személyiséget hordozza és őrzi valamiféle titokként - amibe épp a hozzá legközelebb állóknak nem engedhet bepillantást.

Érzelmi élete, művészete a középkori céhvilágból eredő "remek" szóval jellemezhető. A segédsorból mesterré előlépő legény vizsgadarabja a remek, amiben minden tudását megmutatja. A kamaszkori művekben (regények, drámák, festmények, naplók...) az egész világ benne van.

Társas formája a szerzet, a másokat kizáró klikk. (A régi pedagógiai jelszó - "Nem tűrjük a klikkesedést!" - mély pszichológiai tudatlanságról árulkodik)

A kamasz hitformája: eskü - átok. Feketén fehéren lát. Vagy testestül-lelkestül elfogad valakit, vagy mindenestül el- és kiveti őt.

Ideálra van szüksége. Egészséges dolog volt, amikor a kamaszok régen szerelmesen tudtak rajongani egy-egy tanárért, tanárnőért - nemre való tekintet nélkül. Ma pótideálok - pl. popegyüttesek, énekesek, médiából ismert személyek - lépnek ezen ideálok helyébe. Ebben nem az a baj, hogy zenekarokra stb. vetül a rajongás, hanem az, hogy ezek csak a képernyőn vagy színpadon léteznek a kamasz számára, és nem személyes kapcsolatban (mondhatnánk, csak ők léteznek a rajongó kamasz számára, a rajongó kamasz az ő számukra nem....).

Nincsenek megjegyzések: