A kölyök (a kisiskolás)


Átlépve a kisgyerekkorból az iskoláskorba, a játék -szabad játék - helyébe a verseny, a versengés, a szabályozott játék lép.

A kölyök másokhoz és önmaga előző teljesítményeihez méri magát. Életérzése akkor van rendben, ha versenghet (erről viszont óvodáskorban szó sincs!) .

Most már lassan alkalmas lesz arra, hogy pl. társasjátékot játsszunk vele - a kilenc-tizenegyedik életév felé haladva - , és ő annak szabályait egyre fokozódó mértékben be is tartsa, sőt, lassan-lassan a vereséget is megtanulja elviselni.

A gyerek érzésvilágát - művészetét - Karácsony a munkakedv kifejezéssel jellemzi.
Ez az az időszak, amikor Nyilas Misi, bár egyébként minden kuporgatott pénzét hazaküldi családjának, mégis megengedi magának, hogy vásároljon száz ív gyönyörű papírt, meg egy szép, régi könyvtáblát. Bár lelkiismeret-furdalása van, hogy erre költötte a pénzét, de azzal vigasztalja magát, hogy ő abba olyanokat fog írni.... Aztán hetek, hónapok múlva is érintetlenül fekszik a könyv a fiók mélyén.

Ez az az életkor, amikor a gyerek érdeklődése kapkodó, "nincs kitartása", ma focizni jár, holnap úszni menne.... és ez így van jól! Ez az a kor, amikor próbálgatnia kell, amikor nagy terveket kell fogalmaznia!

Ami az értelmi tevékenységet illeti, az utánzás mellé, majd helyébe a gyűjtés lép.

Nemcsak kisautót, szalvétát, kavicsot, vadgesztenyét gyűjt, hanem hihetetlen mennyiségű konkrétumot a memóriájában, egyelőre még rendezés nélkül. Ez a memoriterek klasszikus időszaka! A szorzótábla megtanulásának ideje!

A tíz-tizenegy éves gyereket nagyon fogja érdekelni, milyen lábbelit hordtak Julius Caesar katonái, mennyi kilométert tudtak gyalogolni naponta, hány kiló volt a menetfelszerelésük, hogy és mit főztek maguknak, milyen volt a sátruk... De nem fogja érdekelni a rabszolgatartó társadalom struktúrája!
Fogják érdekelni az élettörténetek, Mátyás királytól Winnetouig... A konkrétumok, a kalandok, a képben is megragadható jelenetek.

(Ezzel szemben a kamasz már nem lesz képes nagy mennyiségű anyag befogadására, hiszen gyors növekedése és hormonális változásai következtében élettani lustaságban szenved. Ő éppen arra lesz viszont képes, hogy ítélőereje segítségével rendbe rakja, strukturálja az addig felvett anyagot, és törvényszerűségeket keressen!)

A kiskölyök társadalmi formája a csapat, a banda, az indián törzs. Ez volna - ha a gyerekek nem ülnének a képernyő előtt- a barátságok klasszikus ideje. Ekkor alakul ki a betyárbecsület. Míg a kisgyerek - aki nagyjából ötéves kora óta tudja, mi a hazugság - úgy fogja fel, elsősorban a felnőttnek nem szabad valótlant állítania, addig most elsősorban egymás között nem szabad hazudni - a felnőttnek, egymás védelmében, lehet.

A kisgyerek hitvilága, vallása most már nem a mese, hanem a monda, a mítosz. Hőse már nem a mesebeli János vitéz, hanem Toldi, a mondai hős.

"Iskoláink ellen úgyis az a kifogásom, hogy olyan érzéseket öntöznek nyolcéves korban, amelyek nem hajtanak ki, csak tizenhatban. Így szokják meg gyermekeink a műveltek fogyatékosságát: a hazudozást érzelmiekben. Addig szavaltatjuk őket idő előtt a hazáról, hogy a maga idejében is csak szavalni tudnak róla. Anyák napján annyit hálálkodtatjuk őket, hogy csakhamar kihúzzák a párnát öreg fejünk alól." (Németh László: Verselő gyerekek)

Nincsenek megjegyzések: