Az oktatás menete, tantárgyak

Tananyag

Az iskola tananyaga szigorúan életkorra szabott, azaz a gyermek fejlődésének általános törvényszerűségeihez igazított. Nem véletlen tehát, hogy az egyes részletek miért éppen abban az életkori szakaszban, és milyen nevelési céllal kerülnek sorra. A tananyag elsődleges szerepe a gyermekben csírázó lelki erők ápolása és fejlesztése, s csak másodsorban az ismeretszerzés. A Waldorf-pedagógia a mennyiséggel szemben a minőségre helyezi a hangsúlyt, vallja, hogy a 7-14. életévek közötti életkorban az ismeretszerzés alapvető forrása a belső átélésen alapuló valódi tapasztalatszerzés. A tanítók feladata az első osztálytól kezdve az, hogy megőrizzék a kisgyermek magával hozott, természetes kíváncsiságát a világ dolgai iránt. Ezért minden tanórát úgy próbálnak összeállítani, hogy az sok belső élménnyel gazdagítsa a gyermeket, a tananyag az érzéseken keresztül jusson el a gyermek intellektusáig, amely megalapozza azt a felnőtt személyiséget, aki nem csak jól gondolkodik, hanem kifinomult érzésvilággal is rendelkezik. Ez a fajta ismeretátadási szemlélet ahhoz is jelentős mértékben hozzájárul, hogy belső motivációt ébresszen és tartson fenn a gyermek lelkében az iránt, hogy meg akarja ismerni önmagát (az embert) és a világot, vagyis szívesen járjon iskolába, és szívesen tanuljon. A valódi tapasztalatszerzés azt jelenti, hogy a gyermekek az ismereteket valóban életszagúan, cselekvő lényüket is áthatva sajátítják el. A harmadik osztályban pl. házat építenek, és ennek során tanulják meg a hosszmértékeket és azok használatát, az építőanyagok alkalmazását. A földművelés órák során learatják a saját maguk által elvetett gabonát, kicsépelik és megőrlik a gabonaszemeket, és a lisztből készült kenyeret közösen elfogyasztják, mialatt rengeteg tapasztalatra tesznek szert a természet- és társadalomismeret területén. Az ötödik osztályban megrendezik az ókori görög olimpiát, a hatodik osztályban megszervezik az ókori római társadalmat.


Főoktatás

A tanítási nap minden reggel fohásszal indul. Ezután kezdődik a főoktatás, mely három részre tagozódik:



  1. ritmikus rész, ahol az adott tananyaghoz kapcsolódóan verseket (kicsiknél még mozgással kísérve), énekeket, játékokat tanulnak, a nagyobbak esetleg színdarabokat gyakorolnak. Ennek a résznek az elsődleges célja az, hogy az iskolába érkezést követően összpontosítsa a gyermekek figyelmét, tanulásra alkalmas állapotba hozza a gyermekeket. A ritmikus rész időtartama a kisiskoláskorban 30-40 perc is lehet, amely az életkor növekedésével egyre rövidül.



  2. tanulási szakasz, melyben a gyerekek először emlékezetből átismétlik és összegezik az előző napon tanultakat, majd rögzítik füzeteikbe ezt az ismeretanyagot. Ezt követi az új tananyag bevezetése. Az előző napi tananyag megbeszélése aktív párbeszéden alapul, a füzetmunkához viszont csendre és nagyfokú koncentrációra van szükség. Ezt ismételten feloldja az új tananyag bevezetése, amely újból párbeszédet kezdeményez. Ekkor azonban szintén adódnak olyan feladatok, amelyek csendet és nagyfokú odafigyelést követelnek (pl. egy jelenség pontos megfigyelése). Az óravezetésnek ez a dinamizmusa biztosítja azt, hogy a tanulási folyamat érdekes és változatos legyen a gyermek számára, valamint azt is, hogy figyelmét, amikor szükséges, valóban összpontosítani tudja.



  3. az életkorra szabott mese vagy történet. Ez lelki táplálékot jelent a gyerekeknek, s a főoktatás lezárásaként egyúttal nyugalmat és harmóniát teremt bennük a tanulási folyamat izgalmait követően.

A főoktatást a közösen elköltött tízórai és egy hosszabb szünet követi – lehetőség szerint a szabadban. Ezután következnek a 45 perces szakórák.



Speciális tantárgyak


A gyerekeket jó megóvni az aktív alkotás ellen ható, csak befogadást lehetővé tevő, a belső képzelőerőt eltompító és tétlenségre tanító hatások elől, mint pl. a televíziózás. Ellenben művészeti és kézműves tárgyak széles skálája segíti az alkotó fantázia kibontakozását. Első osztálytól fogva nagyon sokat énekelnek (kezdetben főleg pentaton dalokat - a kvinttartomámy felel meg leginkább ennek a kornak (és erre épül a magyar népdalkincs is!)) és rendszeresen zenélnek, furulyáznak a gyerekek - először hatlyukú parasztfurulyán, amely a kicsi kezek anatómiájára szabott.


"Minden ember külön Világmindenség. Egyszeri, megismételhetetlen, pótolhatatlan érték.Ez azonban csak úgy tudatosulhat, úgy fogalmazdóhat meg és válhat közérthetővé, ha megtanuljuk e Világ kifejezéséhez, közléséhez szükséges eszközök használatát, a nyelvet. Az anyanyelveket: a beszélt, a zenei, a táncos, a színek és formák anyanyelvét - ami minden népnél más és más. Ezeket a nyelveket meg kell tanulnunk, hogy velük szépet és alkotva uralkodni tudjunk gondolatainkon, érzelmeinken, indulatainkon. Aki nem tud szépet és jót alkotni, az erőszakban, másokon való hatalmaskodásban keres kielégülést, vagy droghoz, alkoholhoz menekül. Erről szólnak a napi hírek." (Andrásfalvy Bertalan, néprajzkutató)


Az euritmia (görög szó: jó, szép, harmonikus ritmus) egy mozgás- és előadóművészeti ág, amely - csakúgy, mint a Waldorf-pedagógia - az antropozófiához kötődik igen erősen. Önállóan is létezik, gyógyítási területen is használják (gyógyeuritmia). Harmonikus, lélekkel átélt, összerendezett mozgásra tanítja a gyerekeket. Az emberi beszéd (esetleg a zene) mozdulatokkal történő kifejezésének művészi eszköze. Sok, a tanuláshoz nélkülözhetetlen háttérkészséget fejleszt. Szorosabbá, harmonikusabbá teszi a test a lélek és a gondolkodás kapcsolatát.

A vizes festés során a gyerekek használják a színek lélekkel szorosan összefüggő kifejezőerejét, keveredésük törvényeit, majd a foltokból fokozatosan egyre formáltabb alakok válnak, jelezvén a gyermek belső formaerejének kibontakozását.

Kézimunkaórán a gyermekek maguk készítik használati tárgyaikat - először pl. egy egyszerű furulyatokot - később kötnek, horgolnak, nemezelnek, bábokat készítenek. Sok-sok mindent alkotnak, hogy később se legyenek zavarban, ha meg kell oldaniuk egy feladatot, amihez kézügyesség kell. A 6. osztálytól kézműveskednek: fával, fémmel, bőrrel, agyaggal dolgoznak.


A testi nevelés egyrészt a főoktatás ritmikus részébe integráltan, másrészt bizonyos szakórák (pl. kertművelés) részeként, harmadrészt pedig a testnevelés órákon történik. A testnevelés órák törzsanyagát az ún. Bothmer-gimnasztika képezi, amely életkorra szabott játékokkal, valamint különböző jellegű (pl. ritmikus, egyensúlyi, kitartást vagy bátorságot igénylő) gyakorlatokkal fejleszti a gyermeket. A játékok, különösen a kisiskolás korban, igazi közösségformáló, szocializáló játékok, ahol nem a másik legyőzése a cél. A hetedik-nyolcadik osztálytól megjelenik a verseny, és ebben a korban válnak igazán éretté a gyermekek a különböző sportágak (pl. kosárlabda, kézilabda, labdarúgás) minőségi űzésére is. gyakorlatok komplex módon hatnak a gyermekre, és a testi harmónia fejlesztésén túl elősegítik a lelki harmónia kialakulását is. (A fentiekből az is következik, hogy a Waldorf-pedagógia nem támogatja a versenysport túl korai elkezdését, illetve egyáltalán a különböző küzdő- és csapatsportok túl korai űzését.)



Művészeti tantárgyak




A Waldorf-pedagógia alapelvei között nagyon erőteljesen megjelenik a művészi jelleg, de amikor a gyerekek rajzolnak, festenek, agyagoznak, faragnak vagy zenélnek, nem elsősorban az eredmény a fontos, hanem az a folyamat, melyen keresztül a gyermekek sokféle képessége bontakozhat ki.


Kodály álma a gyerekek zeneközelbe engedéséről ("Legyen a zene mindenkié!") és a szó valódi értelmében vett zenei képzésről igazán a Waldorf-iskolák osztályaiban valósulnak meg. A Waldorfban tudják, hogy nincs botfülű gyerek, a zenei hallás fejleszthető!


Idegen nyelvek


Már az első osztálytól két idegen nyelvvel ismerkednek a gyerekek, kezdetben csak játékos formában, verseken, dalokon keresztül. Tehát szavakat és fordulatokat tanulnak, jellemző módon előbb tudnak jól egy éneket az idegen nyelven, mint ahogy annak tartalmát megértenék. Természetesen az első években nincs nyelvtan, nincs írásbeliség, nincsen semmiféle strukturált nyelvtanítás, a lényeg az adott nyelvben történő megmártózás - ugyanúgy, mint amikor az anyanyelvünket tanuljuk! Ez akkor működik hatékonyan, ha magyar szó az órán el sem hangzik. Ideális esetben anyanyelvi tanárok tanítanak, amelynek egyik előnye, hogy a gyermekek tökéletes kiejtést sajátíthatnak el. A korai nyelvtanulásnak ez az egyik legnagyobb hozadéka, ugyanis 6-8 éves korban a gégefő még annyira képlékeny, hogy bármelyik nyelv szavait anyanyelvi szinten képes megformálni. Az idegen nyelv tanításának kiemelten fontos pedagógiai feladata más népek, nemzetek lelkiségének megismerése, átélése, és ezen keresztül a tolerancia képességének ápolása és fejlesztése a gyermekekben.


Vallás



Az iskolában közvetlen világnézeti nevelés nincsen, a Waldorf NEM világnézeti iskola! A nevelés során a gyerekek természetesen találkoznak különböző világnézeti impulzusokkal, de ezeket az osztálytanító tényszerűen tárja eléjük, minden esetben meghagyva annak a lehetőségét, hogy a gyermek felnőttként maga választhassa meg szabadon saját világképét. Ezért pl. a Waldorf-pedagógia szellemi hátterét jelentő antropozófia sem jelenik meg a tananyagban. A szülők közvetlen vallási nevelési igényét az iskola kétféle módon próbálja kielégíteni: Az egyik lehetőség az iskola által felkínálható “Szabad vallásoktatás”, amely ebben az irányban képzett Waldorf-tanár jelenlétét feltételezi. Ez a tárgy a keresztény kultúra értékeit közvetíti, mindenfajta felekezeti színezet nélkül. Célja, hogy a gyermekek számára kapaszkodót nyújtson a felnőttkori, vallási kérdésekben történő állásfoglalásra. A másik lehetőség az, hogy ki-ki saját felekezeti meggyőződése szerint vesz részt hitoktatásban. A vallásoktatás egyik formája sem kötelező, az iskola által biztosított lehetőségek közül a szülők szabadon választhatnak.

1 megjegyzés:

M. írta...

Kedves Renáta!

Nagyon tetszik a blogod, igényes, érdekes, kellemes, tanulságos azoknak is, akiknek a gyereke már Waldorf-iskolába jár.
Csakugyan, valahogy fura, hogy a XIII. kerületben nincs ilyen iskola, elég nagy kerület, sokféle családdal (magam is ott gyerekeskedtem).

Egy apró megjegyzés: az euritmia eredendően nem Waldorf-tantárgy, hanem egy mozgás- és előadóművészeti ág, ami - csakúgy, mint a Waldorf-pedagógia - az antropozófiához kötődik igen erősen. Önállóan is létezik, ezenkívül az oktatási szerep mellett gyógyítási területen is használják (gyógyeuritmiía).

Üdv és sok sikert!

Molnár Attila